0-ás kórterem - 3 - Lélek Sándorné,Lélek Sándorné Ekpafat, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

0-ás kórterem - 3

2014-09-21 15:48:38, vasárnap


	A reggeli hideg kipirosította az arcokat. A kórház portása is csak az ablakon keresztül intett az érkezőknek. Egy mentő szirénája szakította meg a csendet. Tereza szíve nagyot dobbant, nem jó jel volt. Megérezte, hogy a beteg, aki a mentőben van, életért kiált, biztos volt benne, hogy találkozni fog vele. Megérzései soha nem csalták meg. Ahogy ment a folyosón az öltöző felé, szembe találkozott az egyik osztály volt főorvosával. Nagyon tisztelte a főorvost, neki köszönhette az életét. Kisnővér korában gyakorlatát az osztályán töltötte. Orvos apósától sokat hallott a főorvosról, a szakma legjobbjának tartották a belgyógyászok. Azt is megtapasztalta, hogy azon az osztályon a beteg volt a legfontosabb. Örült, mert abban a szerencsében lehetett része, hogy ott tanulhatta a szakmát.Olyan volt az osztály, mint egy szanatórium. Az orvosok barátságosak, türelmesek. A nővérek áldozat-, és szolgálatkészek, a betegek elégedettek. Furcsa, szinte hihetetlen volt már a hetvenes években is, ez a végtelen harmónia. Abban az időben még nem volt a fekvőbetegek számára eldobható pelenka, állandó katétert is ritkán alkalmaztak. Gumilepedőre terített lepedő, plusz haránt-lepedőn elhelyezett papírvatta szívta fel a testből kiáradó nedveket, mégsem volt gyakori a felfekvés azon az osztályon. Volt egy kórterem közvetlenül a nővérpulttal szemben, ott helyezték el a magatehetetlen betegeket. Amikor a nővéreknek akadt pár percük, azonnal odamentek és elfordították a beteget jól alápárnázva egyik végtagját, kisimítva a lepedőt, vagy ágyneműt cseréltek, ha úgy hozta a szükség. Mert bizony naponta többször úgy hozta... Tereza nem emlékezett olyan vizitre, ahol a főorvos úr meg nem emelte a takarót és nem ellenőrizte volna, hogy száraz e a lepedő, nincs-e gyűrődés rajta , ami nyomná a beteg testének szövetét, csökkentené a vérellátást. Nagy ritkán, ha mégis talált olyan esetet, ami nem volt megszokott, barátságosan megkérdezte - minden alkalommal csak a kórtermet elhagyva - ki van szolgálatban azon a részlegen? Nem volt szemrehányó senkivel, de azonnal tudni akarta, mi van az eset mögött és mikor volt ágyneműcsere, miért nem került sor a pontos ellátásra. Amennyiben úgy ítélte meg nem történt hanyagság, ,,minden rendben van köszönöm", volt a válasza, de ha mégis mulasztás volt az oka, akkor is jóindulatú figyelmeztetésben volt csak része a nővérkének. Azonban végig kellett hallgatnia, milyen kiszolgáltatott a beteg ember és milyen nagy szüksége van a figyelemre, no és milyen károkat okozhatnak a súlyos szövődményekkel járó apró hanyagságok. Nem ismétlődött meg többé hasonló figyelmetlenség, mert úgy tudott hatni a pontos munka szükségességét bemutatva, hogy elszégyellte magát az illető. Aki nem tudott hozzászokni a betegek érdekeit szolgáló rendhez az sürgősen keresett magának egy könnyebb osztályt, elnézőbb osztályvezetővel. Volt ennek az osztálynak két egyágyas kórterme. Ezek voltak a protekciós kórtermek. Ezekben a kórház valamelyik dolgozója feküdt gyógyulása ideje alatt, a takarítónőtől kezdve, a főorvosig. Nekik megjárt a külön kórterem, mert ők megérdemelték, hogy nyugodt körülmények között gyógyuljanak. Sajnos, Tereza is többször volt a külön szoba ideiglenes lakója. A diétás nővér minden reggel meglátogatta az ott fekvő beteget és diétán belüli, egyéni étrendet állítottak össze. Látogatót is fogadhattak a látogatási időn kívül. A főorvos naponta többször vizitelt azokban a kórtermekben. Minden segítséget igénybe vett a sikeres gyógyításhoz. Konzilliumot hívott, szükség esetén az ország legjobb speciális osztályára juttatta el a beteg kórházi dolgozót, bárkiről is legyen szó. Megkülönböztetett figyelem és kivételezés csak azoknak járt, akik a betegeket szolgálták. A kórházi dolgozók legszívesebben azon az osztályon gyógyultak volna, de sokan nem tehették, saját osztályukat nem kerülhették meg. A másik, amire Tereza pontosan emlékezett, soha nem hallotta, hogy a főorvos úr, kijelentette volna valamelyik betegről, hogy ,,az Ő betege". Sőt, mindig azt hallották tőle mekkora fontossága van annak, hogy a betegek egyenlőségét tartsuk szem előtt, mert ez is a hatékony gyógyítás feltétele. Azon az osztályon mindennapos volt, hogy nyolcvan éves betegnek ugyanolyan diagnosztikai elérhetőségeket biztosítottak, mint a harminc évesnek. A főorvos a betegekkel sokat beszélgetett, holisztikus gyógyító volt. Hívő emberként esküjével hű életét a betegek gyógyítására szentelte. Az osztályon mindenki szerette, nem kérhettek tőle lehetetlent. Nem is volt az osztályon vándorlás, évtizedekig együtt maradtak a nővérek, orvosok. Mindenki tisztában volt vele a főorvos úrra bármikor lehet számítani, bizalommal fordulhatnak hozzá, amit nem csak diszkréten kezelt, jó tanácsokkal, szakmai segítséget nyújtva próbált meg segíteni. Állítólag anyagi segítséget is nyújtott egyeseknek, ha megszorultak, de ezt olyan diszkréten kezelte, hogy nem illett volna róla beszélni. Magánélete makulátlan volt, példás családi életet élt soha nem volt körülötte botrány. Két gyermeke szintén a tudományos gyógyítást választotta. A főorvos mindig érdeklődött Tereza hogyléte felől, búcsúzóul soha nem felejtette el felajánlni segítségét, ha szükség lenne rá .Így történt ez azon a reggelen is. Pár mondat után mindketten tovább mentek, várták őket a betegek. Amint felért az osztályra egy új beteg várta az, az akit eset kocsi hozott szirénázva. Megkezdődött a versenyfutás az idővel egy életért. Napokban tellett, amíg az élet győzelmeskedett a halál felett. Lélek Sándorné 2008 Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek hangja c. könyv részlete nyomán *** A történet valós a főorvos a könyvbemutatón a gyógyítás milyenségéről beszélt, a lélek fontosságáról az eredményesség érdekéken .A könyvbemutató képes beszámolóján (2008) látható a sorok állva a harmadik képen. http://ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=35231554&nid=6252115 Azóta már az égi kórházban segíti a lelkeket. Áldott emlékét szívemben őrzöm!

0 komment , kategória: Általános

Címkék: osztályvezetővel, kiszolgáltatott, szolgálatkészek, győzelmeskedett, szövődményekkel, figyelmetlenség, elérhetőségeket, legszívesebben, megtapasztalta, magatehetetlen, könyvbemutatón, szükségességét, könyvbemutató, eredményesség, fontosságáról, diagnosztikai, kipirosította, megérdemelték, takarítónőtől, belgyógyászok, milyenségéről, biztosítottak, elfordították, szerencsében, megszorultak, legjobbjának, legfontosabb, kórtermekben, elszégyellte, gumilepedőre, meglátogatta, gyógyuljanak, fordulhatnak, fekvőbetegek, barátságosak, szolgálatban, reggeli hideg, kórház portása, ablakon keresztül, mentő szirénája, öltöző felé, egyik osztály, osztályán töltötte, szakma legjobbjának, beteg volt, szerencsében lehetett, orvosok barátságosak, nővérek áldozat-, betegek elégedettek, hetvenes években, fekvőbetegek számára, testből kiáradó, Lélek Sándorné, Lélek Sándorné Ekpafat,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]